JOY DIVISION

Extra

A szerelem szétszakít minket - Love will tear us apart

Mikor a rutin egyre erősebb
és az ambíciók csökkennek
a sértődés magasra vágtat
de az érzelmek nem nőnek
és megváltoztatjuk szokásainkat
külön utakra térünk
majd a szerelem, a szerelem szétszakít minket újra
A szerelem, a szerelem szétszakít minket újra

Miért olyan hideg a hálószoba
a te oldalad felé fordultál ?
Az időzítésem rossz
Vagy így elapadt a tiszteletünk ?
Még van némi vonzalom
mit őriztünk eggyüttélésünk alatt
A szerelem, a szerelem szétszakít minket újra

Fölsírsz álmodban
föltárulnak kudarcaim?
Még mindíg érzem a számban azt az ízt
ahogy elfog a kétség
Van még valami igazán jó
csak már nem működik többé?
De a szerelem, a szerelem szétszakít újra
A szerelem, a szerelem szétszakít minket újra

Árnyjáték - Shadowplay

A város központjában
ahol az utak összefutnak
várok rád
Az óceán mélyén
ahová a remények merülnek
kereslek téged
Áthatoltam a csenden
mozdulatlanul
várok rád
Egy ablaktalan szobában
A sarokban, igazságra leltem

Fényjátékok között, előadod halálodat
nem tudsz többet
Ahogy a gyilkosok négy sorba rendeződtek
és táncoltak a padlón
És hideg páncélban, illattal testükön
elindultak feléd, hogy kapcsolatba lépjenek veled
Csak bámultam hitetlenül
ahogy a tömeg elvonult

Megtettem mindent, mindent, amit akartam
Hagytam, hogy fölhasználjanak
saját céljaikra
A város központjában, éjszaka
várok rád
A város központjában, éjszaka
várok rád

Atmoszféra - Atmosphere

Sétálj - csöndben
Ne menj el - csöndben
Nézd a veszélyt - mindíg a veszélyt
Végtelen beszélgetés - újjáépülő élet
Ne menj el

Sétálj - csöndben
Ne fordulj el - csöndben
A te zavarod - az én illúzióm
Az öngyűlölet maszkját hordod
Szembeszállsz, majd meghalsz
Ne menj el

Az olyanok, mint te - könnyűnek találják
Fáj nézni - az égen sétálsz
Vadászol folyóknál, utcákon át
Minden sarkon, hamar feladod
Pihenj le óvatosan
Ne menj el - csöndben
Ne menj el

Az örökkévaló - Eternal

A körmenet elhaladt, a kiáltásnak vége
Véget ért az imádság szeretettek dicsőségéért
Már hangosan beszélnek asztalaik körül
A szétszórt virágok elmosódnak az esőben

Álltam a kapuban, a kert végében
Néztem ahogy haladnak, mint égen a felhők
Próbáltam kiáltani, a pillanat hevében
Elhatalmasodott rajtam a düh és égetett beülről  

Sírok, mint egy gyermek
Bár az évek bölcsebbé tettek
Időm haszontalanul telik, ahogy a gyerekeké
Bár közösségük bennsőséges, teher megtartani
Elfogadni, mint egy szerencsétlen megállapodás átkát

A kapuban fekszem, a kert végében
Tekintetem a kerítés falán túl jár 
Szavakkal kifejezhetetlen, tettekkel sem lehet meghatározni 
Cak nézem a fákat
és a leveleket, ahogy lehullanak

Elvesztette az önuralmát - She's lost controll

A zavar a szemeiben mindent elmond
Elvesztette az önuralmát
Rátapad az első jöttmentre
Elvesztette az önuralmát
Kiadja a múltja tikait
És azt mondja: „újra elvesztettem az önuralmam”
És hallott egy hangot ami megmondta
mikor mit tegyen
És csak anyit mond „újra elvesztettem az önuralmam”

És megfordult
és kézen fogott
és azt mondta: „Újra elvesztettem az önuralmam”
És hogy miért azt soha
nem értem meg
csak azt mondta: „újra elvesztettem az önuralmam”
És felordított, rugdalózott
És azt mondta „Újra elvesztettem az önuralmam”
És elterült a padlón
Azt hittem meghalt
És  azt mondta: „Elvesztettem az önuralmam”
Újra elvesztette az önuralmát
Elvesztette az önuralmát

Felhívtam hát a barátját
hogy közöljem az állapotát
Elmondtam, hogy újra elvesztette az önuralmát
és feltárta minden hibáját
és tévedését
és azt monta: „újra elvesztettem az önuralmam”
De ő próbálta kifejezni magát
nagyon sokféleképpen
amíg újra el nem veszítette az önuralmát
És eljutott a határig ahonnan nics menekvés
És csak nevetett: „Elvesztettem az önuralmam”
Újra elvesztette az önuralmát
Elvesztette az önuralmát

Évtizedek - Decades

Itt vannak a fiatalok
teherrel vállaikon
Itt vannak a fiatalok
Vajon hol votak?
A pokol sötét termeinek
ajtajain kopogtunk
A végsőkig nyomultunk
beleráncigáltuk magunkat
A kulisszák mögül néztük
hogy ismétlődnek a  jelenetek
Most láthatjuk magunkat
ahogy soha még
A traumák és a leépülés ábrázolását
a bánatainkat, miktől szenvedtünk
És sosem szabadutunk

Hol voltak ők?

Belül kimerülve, szívünk most örökre elveszett
Nem pótolhatjuk a félelmet vagy az üldözés izgalmát
Ezek rítusok feltárták
kóborlásaink ajtaját
Kinyíltak és bevágódtak
majd arcunkba csapódtak

Hol voltak ők?

Közvetítés - Transmission

Rádió - élő közvetítés

Hallgassuk a csöndet, hadd szóljon
Sötét szemeink, könyörtelenek
Megijednek a naptól
Lehetnek szép időink
Az éjszakában élve
Vak pusztítást hagyva mögöttünk
Várva a látványra

Folytatnánk
mintha nem lenne semmi baj
E napokat eltitkolva, egyedül maradunk
Egy helyben maradunk
ellenállva az árnak
A távolból érintjük már csak
a hátralevő időt

Táncolunk, táncolunk... a rádióra

Folytatnám
Mintha nem lenne semmi baj
És elrejtőznék e napoktól
mikor újra szól a zene
Egy helybe maradunk
az időt nem számolva
Ajándék ez amit senki sem becsül
És táncolhatunk
Táncolhatunk, táncolhatunk... a rádióra

Újabb hajnal múlik - A new dawn fades

Változik a sebesség, változik a stílus
Változik a színhely, megbánás nélkül
Egy esély, hogy nézz, bámulj a messzeségbe
Bár most még lefoglal, hamarosan elfelejted
Különböző színek, különböző árnyalatok
Minden elkövetett hibáért
Én vállalom a felelősséget
Céltalan,  oly nyilvánvalóan látszik
Egy töltött fegyver nem szabadít fel
Legalább is ezt mondod

Iszunk valamit és szórakozni megyünk
Egy dühös hang, és egy aki felkiált
Mindent neked adunk, még többet is
Túl sok a feszültség, többet nem bírok
Jártam vizen, futottam át tüzön
Úgy tűnik többé nem érzek semmit
Én voltam - magamat kerestem
Valami többet remélve
Én - nézz most rám
Valami  mást remélve

| Design: Plzs | Tartalom: B-side |